A hastáncról „A tánc érzelmeket fejez ki, csak éppenséggel nem szavakon, hanem mozdulatokon keresztül.” A hastánc vagy orientális tánc keleti eredetű táncok összefoglaló elnevezése. A köztudatban a hastánc szó Egyiptomra illetve az arab világra asszociál, de a tánc eredete ennél sokkal összetettebb. Az ókori Egyiptom területén és a sumérok földjén találtak olyan eszközöket és tárgyakat, amelyek táncosokat ábrázoltak. Számos görög szobor is készült táncosokról, néhányukat fátyollal ábrázolva. Ezek többnyire meneádok, a bacchanáliák szertartásain közreműködő szüzek voltak. Eredeti arab neve: raqs sharqi, szó szerint azt jelenti, hogy a kelet tánca. Az első „nyugati” nevet a franciák adták, amikor a XIX. században a Közel-Keletre utaztak, és mivel az európai táncokban addig ismeretlen volt a törzs és a csípő külön mozgatása, tévesen „danse du ventre”-nek nevezték el, amelyet az angol tükörfordítás „belly dance”-re, a magyar pedig hastáncra fordított. Az orientális tánc gyökerei az ókori világ termékenységi szertartásaihoz vezetnek vissza. Minden ókori civilizációban az egyik legfontosabb istenségnek számított a Földanya Istennő. Feladata elsősorban az újjáteremtés volt, amelyet nemcsak a faj szintjén, hanem az egész Univerzumra kiterjedően kell érteni. Ő biztosította az évszakok váltakozását, a természet újjászületését, tőle függött az adott terület jóléte, a jó termés, a jó állathozam és a fajfenntartás. Fontos volt őt kiengesztelni, áldozatot bemutatni neki, és az ókori emberek ajándékként (számukra természetes módon) fiatal lányok szolgálatát, szüzességét ajánlották fel részére. Így alakult ki a „templomi prostitúció”, amely minden ókori társadalomban létezett. A lányok feladata volt többek között szent táncok végzése az istennő tiszteletére, és ezek a termékenységi táncok számos hastájéki mozdulatot tartalmaztak. A táncot mezítláb végezték, hogy közvetlen kapcsolatuk legyen a Földanyával. Ezek a lányok rendkívül megbecsült tagjai voltak a társadalomnak, gyakran külön kiváltságokat élveztek. Indiában a templomi táncosok, a „dévadászi”-k biztosították a klasszikus táncformák töretlen fennmaradását évezredeken át. tancos5.jpgKésőbb az ókori társadalmakban kikerült a tánc a templomokból a világi életbe, és szórakozásból, illetve szórakoztatásból végezték. A szegényebb családból származó lányok kimentek a piactérre, ahol a lelkes közönség pénzt dobált az ügyes táncosnak, így össze tudták gyűjteni a hozományra való pénzt, és hogy azt biztos helyen tudják, felvarrták a ruhájukra díszítésként. A pénzdobálás szokása a mai napig fennmaradt az arab országokban, és a mai táncos ruhákat is az ókori aranypénz utánzatával díszítik. A szórakoztatásból táncoló módosabb lányok cipőt vettek fel és úgy táncoltak, ezzel is jelezvén, hogy ők nem szegények. Már az ókorban elindult az a fejlődési folyamat, amely az orientális táncot a professzionális szólótánc felé vitte. Az ókori Egyiptomban már léteztek olyan hivatásos tánccsoportok, akiket állami és családi ünnepekre egyaránt fel lehetett bérelni. A rabszolgáktól a királyokig mindenki táncolt, s a mozgásra rengeteg lehetőség kínálkozott. A táncokat hat csoportra oszthatjuk: vallásos, nem vallásos ünnepi, bankett, hárem, harci és utcai táncok. A legelterjedtebb táncokat vallási alkalmakkor adták elő. Ezek között akadt, amely magánrituálékat szolgált, míg másokat nyilvános ünnepségeken jártak. A hárembeli nők mások szórakoztatására táncoltak, vagy férjüket, urukat akarták elbűvölni. Ál-harci táncokat is bemutattak szórakozásképpen, hogy mitológiai vagy történelmi eseményeket ábrázoljanak. A hétköznapi emberek az utcán is táncoltak, de táncművészek utazó társulatai is szórakoztatták az érdeklődőket a köztereken és az otthonokban. A háremeket mindig egy sejtelmes misztikum vette körül. A háremlányok nem voltak mások, mint egy pazar aranyketrec foglyai. Az életük az Emír szolgálatából állt. Külön tanár tanította őket a táncra, de nevelésüknek része volt az is, hogy különböző hangszereken tanuljanak játszani, jártasak legyenek a művészetekben és a tudományokban. Gyakran teljes műsort építettek fel, és koreográfiákat készítettek. Később „Almeh”-nek nevezték ezeket a lányokat (Alemah - tanult nő), akik a japángésákhoz hasonlóan társalgással, énekkel, tánccal, szerelemmel szórakoztatták urukat. 7-kep.jpgA szertartásos táncokra jellemző volt, hogy gyakran transzba estek, amit a testi és lelki bajok orvoslásának tartottak. A mai napig léteznek Marokkótól Szaúd-Arábiáig különböző transztáncok, amelyeket vagy gyógyításra használnak, vagy vallásos céllal. Marokkóban a Schikhatt táncosokat azért hívják, hogy megismertessék az ifjú arát mindazzal, amit a nászéjszakán elvárnak tőle. Mindent a tánc és a pantomim nyelvén mondanak el. A Schikhatt a „sheika” vagy a „sheik” szóból származik, melynek jelentése a „tudás birtokosa”. Az orientális tánc a mai napig kapcsolódik a termékenység gondolatához. Egyiptomban szokás táncosokat hívni az esküvőre, akik műsort adtak elő és vezetik az esküvői menetet, a zeffát. A zeffa vezetése közben a táncosok shamadant, azaz gyertyatartót viselnek fejükön, benne égő gyertyákkal. Ez a szokás még abból az időből származik, mielőtt az utcai világítás megszületett volna, s ezzel világították meg az esküvői felvonulás útját. Sokak szerint e szokás szimbolikus jelentést is hordoz: a tűz a megtisztulást és az új kezdetét jelenti a világ számos részén. Szokássá vált az is, hogy fényképet készítenek, amelyen a fiatal pár a hastáncosnő hasára teszi a kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolatuk termékeny legyen. Az orientális tánc a különböző születési szertartások által is kapcsolatban áll a teremtéssel. Számos arab törzsben a szülő nőt körbevették a törzs nőtagjai, és ismétlődő hasmozdulatokat végezve táncoltak körülötte, ezzel mutatva, hogy milyen mozgásokat végezzen szülés közben. A hastáncot hagyományosan éppen azért táncolják mezítláb, mert így alakul ki a közvetlen kapcsolat a Földanyával, és így lehet annak energiáit felvenni és közvetíteni. tancos10.jpgA modern hastánc története 1893-ban a Chicagoi Világkiállításon kezdődött. Ide érkeztek azok a szíriai táncosok, akik közül egy „Little Egypt” nevű vált a leghíresebbé. A baletthez és a fűzővel karcsúsított nőalakokhoz szokott amerikaiakat sokkolta amit láttak, mégse tudtak ellenállni neki. A századfordulón és a szecesszió korában a művészetekre jellemzővé vált a „Kelet felé fordulás”, ekkor alakult ki a mai napig élő „cabaret style”, azaz revü stílus is. 1927-ben nyílt Kairóban a Casino Opera, a modern hastánc első keleti színhelye. A század sztár hastáncosai léptek fel itt, nagy háttérzenekarral, akik külön a táncosnak komponált zenét játszottak. Ma a Közel-Keleten gyakran turisztikai látványosságnak használják, és sokszor túl populárissá válik. A keleti táncok jelentős részét kizárólag nők táncolják. Ezekben az országokban a nemeket még mindig elkülönítik egymástól. A férfiak és a nők külön szórakoznak, és a „jó muszlim nő” álmodni sem mer arról, hogy vegyes összetételű közönség előtt táncoljon, hacsak nem pénzügyi megfontolásból, kenyérkeresetként kényszerült rá. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hast%C3%A1nc Tazz Richards (szerk.): Hastánc – A legősibb tánc újrafelfedezése. Jószöveg Műhely Kiadó, 2003. A hastánc ősi termékenységi tánc, mely néptánccá alakult, majd az idő teltével művészeti ággá fejlődött. A tánc a test különböző részeinek izolációjára összpontosít, így a függetlenített mozdulatok sorára épül. A függetlenített mozgás azt jelenti, hogy egy-egy testrészt a többitől elszigetelve mozgatunk, vagy éppen a különböző testrészek egyidejűleg a zene más-más ritmusú szólamait követik. Egy improvizatív, szabad tánc, mely erősen különbözik más táncformáktól. Egy szabad önkifejezési mód, melynek a női szépséget hangsúlyozó mozdulatai vannak, melyek kihatnak a lélek harmóniájára. A tánc érzelmekkel van teli, rögtönzésen alapul, szabadjára engedhetjük érzelmeinket, érzéseinket. A pillanatnyi hangulatot tükrözi, így megismételhetetlen. Nem korhoz és alkathoz kötött. Minden nőnek jól áll. Amellett, hogy kitűnő alkalmat kínál testrészeink edzésben tartására, arra is alkalmas, hogy kikapcsoljon, ellazítson, feltöltsön, s megtanítson csábító, érett nőként viselkedni, mozogni. Kutatások alapján sokféle tánc a nem egészséges testképet erősíti, ezzel szemben a hastánc ellenpélda: széleskörűen befogadó a testkép normákkal kapcsolatban, nem gyakorol nyomást a konformitás felé, és a táncosok magas szintű test-elégedettségről számolnak be. A hastánc segít a nőknek, hogy kreatívan kifejezzék magukat, hogy újféle módokon mozgassák a testüket, és hogy megerősödve, magabiztosnak és érzékinek érezzék magukat. A hastánc egészségre gyakorolt hatása: ♦ Növeli az izmok feszességét. ♦ Erősíti és nyújtja az izmokat. ♦ Megmozgatja a ritkán használt belső izmokat. ♦ Lazítja az izületeket, a test hajlékonyabbá válik. ♦ Növeli a csípő rugalmasságát. ♦ Fokozza a vérkeringést. ♦ Segít a helyes testtartásban. ♦ Kondícióba tart. ♦ Alakformáló hatása van. ♦ Javítja a koncentrációs képességet. A hastánc lélekre gyakorolt hatása: ♦ „Boldogság” hormonok szabadulnak fel. ♦ Segíti elfogadni a testünket olyannak amilyen. ♦ Felerősíti a női vonzerőt. ♦ Magabiztosságot ad. ♦ Nő az önbecsülés. ♦ A zene ellazít, stressz mentessé tesz. ♦ Segít az önismeretben, segít a gátlások leküzdésében. MEGSZÉPÍT !